Kedves Olvasó!
Az utolsó bejegyzésem óta a dolgok lecsillapodtak, a helyzet rendeződött bár még nem hivatalos, arra még nem szántam rá magam. Pdf fájlokból kellene kikeresnem egyesével a tárgyak kódját és kreditértéket. Jó móka lesz.
Általános meglátásaim Párizsról:
Nem sok minden történt ezalatt a kb 2 hét alatt, ami eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Most már több, mint egy hónapja vagyunk itt kint.
Kirándultunk mindenfelé Párizsban Tomival. Nagyon sokat közlekedünk föld alatt, még gyalog is, mert rengeteg ott a folyosó egyik metrótól a másikig. A Tomi szerint tiszta dilisek a franciák, hogy ennyit ástak.
Annak ellenére, hogy itt azért terrorveszély van, szerintem ez a légkörben nem érződik igazán. Azt gondoltam még mielőtt kiöttem, hogy ennél több rendőr meg katona meg minden lesz, de nincs. Az emberek ugyanolyan nyugalomban halgatják a zenéjüket mint máshol és én sem aggódok jobban, mint a magyar metrón vagy az egyes villamoson. Az ember nyitottabb szemmel jár, figyeli a többieket, de ennyi. Ha valaki készül valami rosszra, azt úgy sem tudod előre, nem tudod kikerülni, akkor meg felesleges aggódni.
Továbbra is nagyon szép és talán a környezetem a legjobb része az eddig itt töltött időnek.
Érdekes, hogy itt mekkora hangsúly van a bio dolgokon és a környezetvédelmen.
A Carrefour-ban egy egész sor csak bio, de a bio zöldség/gyümölcs és a bio tej külön van. Eddig akármilyen bioboltban voltam mindig rengetegen voltak. Ez szerintem Magyarországon nem így van, vagy legalábbis én nem ezt tapasztaltam. Az árak változóak ilyen téren, mert pl a növényi tejek ugyanolyan áron vannak, mint otthon, de a kókuszolaj sokkal drágább ami nekem nagy érvágás, mert a legtöbb Szafis sütibe az kell.
Az egyéb dolgok árai eléggé hasonlítanak az otthoni árakra, viszont azért a fizetések sokkal magasabbak. Ez abból is látszik, hogy sokkal többször láttunk itt embereket tömött bevásárlókocsikkal a kasszánál, mint Magyarországon. Anyukák a gyerekkel főleg vagy egyedül. A legtöbb nem csak ilyen "normális" ételekkel volt tele, mint hús, tészta stb. hanem chips, gabonapehely, édesség stb. Ez árulkodó szerintem. Nem sajnálom tőlük, csak egy észrevétel.
Ezenkívül rengeteg babysitter-t keresnek, meg magántanárt. A babysitternek is simán kifizetnek óránként 10 eurót nettó, de minimum 7-et. Nálunk ennyiért tanít egy magántanár.
Én is babysitterként fogok dolgozni, jövő hét szerdától. Két 3 és 4 éves fiúra kell vigyáznom szerdánként reggel 8-tól este 8-ig. Nagyon izgulok miatta, de a szülők kedvesnek tűnnek. Illetve elméletileg a fiúk szeretnek rajzolni, festeni és énekelni, a kedvenc meséjük a Dóra, a felfedező, szóval remélem jól megleszünk.
Ennél a cégnél fogok dolgozni:
A sima gyerekvigyázás mellett angol foglalkozásokat is tartok majd a két fiúnak.
Université de Nanterre - a béka popsija alatt
Mind erre azért van időm, mert a Nanterre-i egyetem alapvetően egy vicc. Főleg az angol szak.
Eddig két angolos órámon voltam bent, a többi ütközik. Eddig mindegyiken végig franciául beszélt a tanár, néha elejtett egy-két angol kifejezést. Aki nem ismerné, hogy az ELTE-n mi van: nálunk már az első évben nem igazán szólal meg a tanár magyarul, az előadások végig angolul vannak, legfeljebb a szakkifejezéseket mondja el a tanár magyarul. Felvételinél elvárás az angol emelt érettségi, ami B2 - középfokkal egyenlő, de ha mondjuk tanárin becsúsztál a képzésre enélkül, első év végéig ha nem éred el ezt a szintet, az alapvizsgán elhasalsz és nem mehetsz tovább.
Ehhez képest Nanterre-ben a BA-s amerikai irodalom szeminárium így nézett ki:
- 120 perces az óra, 3 perc után kezdtem el nézegetni a telefonomon az időt
- arról szólt az egész, hogy a TANÁR!! felolvasta az "As I lay dying" című regény egyik fejezetét.
- mindenkinél, még a tanárnál is kétnyelvű példány van, tehát az eredeti angol mellett ott van a teljes oldal francia fordítása
- de ennek ellenére, a tanár szükségesnek érezte, hogy felolvassa franciául is és még mellette el is magyarázza a jelentést. Nem, nem elemezte ki, az utána jött.
- az amerikai irodalom órán egy diák sem szólalt meg egyszer sem angolul. Egyszer sem!
- ez egy harmadéves óra, tehát ők most fognak diplomázni angol szakon
- a beadandót, amit egy darab fejezetből kell megírni 2 hét alatt, mindenki eldöntheti, hogy franciául vagy angolul írja meg (az elmúlt 5db egyetemi évem alatt csak a PPK-s beadandóimat írtam magyarul)
- ez lesz a félév további részében is
Ez egy szeminárium és csak ez az egy van ami jó nekem, így kénytelen leszek bejárni.
Cirkusz óra
A kedvenc foglalkozásom az egyetemen: cirkusz művészet. Sportként lehet rá járni. Az egyetem mellett van egy picike cirkusz felállítva és ott az egyik művésztől lehet tanulni. Eddig egy alkalmon voltam, de nagyon élveztem és érdekes volt.
Ami a legjobban meglepett az az, hogy összesen ketten voltunk + a tanár.
Jó alaposan bemelegítettünk, aztán jöttek a bukfencek, kézenállás stb. Nekem sajnos a sima bukfencen kívül más nem igazán ment, mert eléggé antitálentum vagyok, de a tanár nagyon kedvesen bíztat :D. Nem tudja még kivel van dolga.
Majd amikor ebben elfáradtunk, kitalálhattuk, hogy mit szeretnénk csinálni. Nos, engem nagyon régóta érdekel az aerial silk (az a selyemszerű akármi, amin fel lehet mászni) így ez volt az egyik, amit kipróbáltam.
Én nem gondoltam volna, hogy bármi is jobban csúszik, mint nekem a rúd, de tévedtem. Oké, egy hónapja nem rudaztam (rettentően hiányzik), de az azért durva, hogy csak úgy simán meg sem bírtam magam tartani! Lecsúszott a kezem. De ettől még nagyon tetszett és nem adom fel.
A trapézzal is próbálkoztam, de nem sikerül felhúzni se magam még, így itt is csak az erősítésre volt jó.
Próbáltam a kötéltáncot is. Nem 2 méter magasban, hanem egy 30 cm körül. Nem könnyű ez sem, de tök jó. Már majdnem sikerült egyedül is megállnom! De még fogtam az oktató 1 db ujját.
Nagyon-nagyon izgi volt az egész. Másnap olyan izomlázam volt, mint talán az első komolyabb rudazás után.
Igazából mára ennyi. Hiányzik mindenki, de egyébként jól vagyunk. Szeretjük egymást és alapvetően béke van :)